Jeromos

A névanalízis szerint a „Jeromos" név különc, törekvő személyiség kialakulását támogatja. Fontos számára az anyagi jólét, és az, hogy minőségi dolgok vegyék körül. A függetlenségét igyekszik megőrizni minden körülmények között, olykor agresszív és talán túl kritikus. Megvannak a kellő képességei, hogy egy sikeres folyamatot elindítson, ezért komoly sikereket érhet el az üzlet világában. Az emberi kapcsolatait egy kicsit érzékenyebben kell kezelnie, mert a feszültségek jelentősen hátráltathatják munkáját.

A Jeromos görög eredetű név, eredeti alakja: Hieronümosz. Jelentése: szent nevű.

Ma van Szent Jeromos emléknapja. Jeromos azok közé a szentek közé tartozik, akik a bohém, nagyvilági életből tértek a keresztény hitre. Sokat utazott szerzetesként, és miközben nyelveket is megtanult, kereste a neki való helyet a keresztények világában.

Paulinus püspök pappá szentelte, de hű maradhatott szerzetesi hivatásához és megőrizhette mozgási szabadságát. 382-ben a császár zsinatot hívott össze. Paulinus püspököt Jeromos kísérte el a zsinatra. Damazusz pápa, aki maga is művelt szellem volt, bevonta Jeromost legszűkebb munkatársi körébe és megtette titkárává. Hamarosan még ennél is fontosabb feladattal bízta meg: az evangéliumok latin fordítását kellett átvizsgálnia. Ez a munka azonban nem egyszerűen szövegvizsgálat, fordításrevízió volt, hanem fordítás is; és nem korlátozódott csupán az evangéliumokra, hanem idővel kiterjedt az egész Szentírásra, ami húsz éven át foglalkoztatta Jeromost.

Bizonyos római körök azonban nem kedvelték Jeromost, hiszen munkássága sok mindent megváltoztatott, megmozgatott, felrázott. Jeromos természete pedig olaj volt a tűzre: lobbanékony, vitára hajló, csipkelődő, sőt nem egyszer gúnyos stílusával sok ellenséget szerzett. A pápa Jeromos iránti megbecsülése és jóakarata azonban egyelőre olyan védelmet biztosított számára, hogy végső soron mindenkinek tiszteletben kellett őt tartania.

Amikor Damazusz pápa meghalt és utóda nem biztosított már számára védelmet, Jeromos elhagyta Rómát, és testvérével együtt újra keletre ment. Néhány római hölgy is követte barátnőikkel és szolgálóikkal együtt. Betlehemben telepedtek meg, ahol Jeromos két kolostort alapított: egyet a férfiak számára, ezt ő maga irányította; egyet pedig a nők számára, s annak vezetését Paulára bízta.

Ekkor egy hosszú, irodalmi téren nagyon termékeny időszak következett, amely harmincöt esztendeig tartott. Ugyan maradtak ránk történelmi írásai és levelei is, de legfontosabb munkássága a Szentírás majd' minden könyvének eredeti nyelvből történő lefordítása. Ez önmagában olyan teljesítmény, amellyel kivívta magának a kortársak bámulatát. Megteremtette azt az alapszöveget, amelyet Vulgata néven a latin egyház egészen a legutóbbi időkig hivatalos szentírási szövegként használt.

Mikor a fordítással elkészült, hozzáfogott a szövegek magyarázatához. E magyarázatok rendkívül gazdag lelki és régészeti tudásról tanúskodnak; teológiai tartalmuk már szegényesebb, a formájuk pedig egészen laza. Ennek magyarázata az, hogy Jeromos tudományosan művelt, az átlagosnál jóval olvasottabb, de nem teológus és nem misztikus szellem.

Munkával töltött magányából nemsokára teológiai harcba szólították a körülmények, nevezetesen a ciprusi Szalamisz város püspöke, Epifaiosz. A püspök összeállított egy eretnekség-gyűjteményt, melynek a Méregszekrény címet adta, s ennek fiókjaiba helyezte el az általa ismert és eretneknek ítélt tanításokat és tételeket. E szekrény hatvannegyedik fiókjába tette Origenészt. Az ünnepelt alexandriai tanítóval szemben olyan vádakat hozott fel, amelyekkel egész Palesztinát fölháborította. E viták hullámai oly magasra csaptak, hogy Jeromos is beavatkozott, mégpedig Origenész ellenében. Ezáltal a jeruzsálemi püspökkel éppúgy szembekerült, mint korábbi barátjával, Rufinusszal. A harc elkeseredett vita formájában zajlott, s csak egyszer szakította félbe egy fegyverszünet-féle. Közben az egész Egyház, főleg Szent Ágoston, megbotránkozva figyelte e háborút. Jeromos olyan hévvel harcolt, hogy még Rufinus halála (411) sem tétette le vele a tollat.

Életének utolsó éveit fájdalmas szenvedések tisztítótüzében töltötte. Egészsége meggyengült, látása egyre inkább romlott, és egymás után elvesztette hűséges kísérőit. Ehhez járultak a nyugtalanító politikai események. Ezekielhez írt kommentárjában rejtőzik egy egyéni megjegyzése, amelyből megláthatunk valamit az öreg tudós szenvedéséből: „Mécsesem pislákoló fénye mellett diktálom ezt a néhány oldalt. A szent szöveg magyarázata enyhíti egy kissé lelkem szomorúságát, mert a lelkem nagyon háborog. A külső szorongatásokhoz járul még koromnál fogva meggyengült és vaksággal fenyegető látásom, valamint az a nehézség, hogy e gyér világosságnál olvassam ki a héber szöveget, amelynek írásjelei olyan kicsinyek, hogy még a teljes napvilágnál sem könnyű megfejteni őket."

Munkáiban olykor védekezés nélkül tárja föl saját gyengeségeit, s ezzel különösen hat olvasóira. Rómában a VIII. század óta ünneplik.

A névanalízis szerint a „Jeromos" név különc, törekvő személyiség kialakulását támogatja. Fontos számára az anyagi jólét, és az, hogy minőségi dolgok vegyék körül. A függetlenségét igyekszik megőrizni minden körülmények között, olykor agresszív és talán túl kritikus. Megvannak a kellő képességei, hogy egy sikeres folyamatot elindítson, ezért komoly sikereket érhet el az üzlet világában. Az emberi kapcsolatait egy kicsit érzékenyebben kell kezelnie, mert a feszültségek jelentősen hátráltathatják munkáját.

Névnapjukat a Jeromosok február 8-án, június 19-én, június 20-án vagy fő névnapjukon: szeptember 30-án ünnepelhetik.

Források: Ladó-Bíró, kabalarians, Kálmán, Szentek élete.