László

A névanalízis szerint a László név figyelmes, türelmes, ötletes és találékony személyiség kialakulását támogatja. A név viselői odafigyelnek a részletekre is. Szeretnek a szabadban dolgozni, mert a természet megnyugtató hatással van rájuk, és ilyenkor belső békét tapasztalnak meg, ami igen fontos számukra. A technikai dolgok érdeklik őket. Csendesek és figyelmesek, hagyományörzők, fontos számukra a biztonság. Inkább kipróbálnak, tesztelnek minden újdonságot, mielőtt alkalmaznák. Ha valaminek nekilátnak, azt szeretik zavartalanul befejezni. Jellemző rájuk, hogy rend és tisztaság veszi körül őket.

A László a szláv Vladislav név magyar formája. Összetett név, elemeinek jelentése: hatalom+dicsőség. Magyarországon Szent László király tisztelete miatt terjedt el. Igazán a XVIII. századtól lett népszerű. A XX. század közepére a leggyakrabban választott férfinév. Az utóbbi évtizedekben népszerűségéből ugyan veszített, de még mindig gyakori.

„Bűnös ember vagyok, mivel nincs lehetőség a földi hatalomban sáfárkodni igen súlyos bűnök nélkül."

(Szent Lászlónak a montecassinói apáthoz írt leveléből)

Mivel Szent László édesanyja lengyel volt, valószínűleg ő keresztelte el így fiát. Névadásáról a következőképp emlékezik az egyik róla írt legenda:
„Így hát László király, a Boldog, akár a csillagok körül támadt új csillag, testi-lelki akaratával, már születésekor Isten kegyelmének szándékát nyilvánította, s már csecsemőként megmutatta, milyen király lesz vala. [...] Imígyen a kegyelem emez első ajándékaival született, a neve pedig László lett, s úgy látszik kiváltképpen az eljövendők előérzetében adták neki e nevet."

Szent László 1046 körül született Lengyelországban. Keménykezű uralkodó, de mindig az igazságosságot kereső ember volt. 

Az István király halálát követő viszályok megtépázták az országot, László feladata lett a belső rend megszilárdítása és a külső határok biztosítása.

Az ország védelmében még mint fiatal herceg kitüntette magát. Talán 22 éves lehetett, amikor az úzok (fekete kunok) betörtek az ország keleti részébe Salamon királykodása idejében (1068). A Kerlés melletti ütközet során az egyik menekülő kun vezért, aki egy magyar leányt vitt magával, üldözőbe vette, legyőzte és a leányt kiszabadította. E hőstette valóságos legendával fonta körül alakját, s a következő századokban számtalan magyar templom falán megfestették.

László idejében különösen a Délkeleti-Kárpátokon túl lakó kunok jelentettek állandó veszélyt a magyar népre. Az úz, kun és besenyő betörések tapasztalatai arra bírták Lászlót, hogy a végeket megerősítse. Az elnéptelenedett területekre új telepeseket hozott, kiépítette a keleti részeken a közigazgatási szervezetet, ily módon politikai egységgé formálva a későbbi Magyarországot. Ezt a munkát az északnyugati részeken is ő kezdte meg, de Kálmán király fejezte be. Ők ketten építették ki a 72 vármegyéből álló vármegyei rendszert. A politikai szervezés munkájával párhuzamosan haladt az egyházi élet megújítása, intézményeinek újjászervezése, továbbfejlesztése. A meglévő székesegyházakat, káptalanokat és kolostorokat nagy birtokokkal gazdagította, a megkezdett templomépítéseket befejezte, új egyházak és kolostorok egész sorát alapította.

Igen fontos szerepet töltött be uralkodásában az igazságszolgáltatás újjászervezése. Az évtizedes testvérharcban és az egyéb belső küzdelmekben erősen megrendült a törvények kötelező ereje, főképp a tulajdon elleni bűnök (lopás, rablás) szaporodtak meg, ezért aki egy tyúk értékénél többet lopott vagy elorzott, fölakasztották. Az emberölést sem torolták meg ilyen szigorúan. Az 1085 táján hozott újabb törvénykönyvből az tűnik ki, hogy a szigorú rendszabályok hatásosak voltak, s egyiket-másikat enyhíteni lehetett.

Híre a határon túl is elterjedt, benne látták a kor egyik legszebb lovageszményét, s kiszemelték a keresztes hadak vezérének. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert 1095. július 29-én elhunyt. Kultusza halála után hamarosan kifejlődött. Tulajdonképpen maga a nép avatta szentté, mielőtt az egyház ezt hivatalosan megtette volna. Seregestől keresték föl sírját nemcsak a gyógyulást, vigasztalást óhajtók, hanem a vitában álló peres felek is. A csodás gyógyulások híre gyorsan terjedt. A szent király ereklyéibe vetett bizalom egyre növekedett. Szokássá vált, hogy ereklyéinél döntsenek el nagy fontosságú pereket, és László oltára előtt tegyenek esküt. Itt tartották az 1134. évi nemzeti zsinatot, s itt döntötték el egy alkalommal a zágrábi püspök perét is. Ezek után az egyház hivatalos lépése sem váratott soká magára. III. Béla király sürgetésére III. Celesztin pápa 1192-ben László királyt a szentek sorába iktatta. A szent lovagkirály hatása népe körében az idők folyamán csak növekedett, egyesek szerint még Szent Istvánét is felülmúlta. A nagyváradi székesegyház előtt állították föl híres lovasszobrát, a Kolozsvári-testvérek alkotását.

„Nagy lovon ült a nagy férfi,
Arca rettentő felséges;
Korona volt a fejében,
Sáraranyból, kővel ékes;
Jobb kezében, mint a villám,
Forgolódott csatabárdja:
Nincs halandó, földi gyarló
Féreg, aki azt bevárja.

Mert nem volt az földi ember,
Egy azokból, kik most élnek,
Feje fölött szűz alakja
Látszott ékes nőszemélynek;
Koronája napsugárból,
Oly tündöklő, oly világos -
Monda a nép: az Szent László
És a Szűz, a Boldogságos."

(Arany János: Toldi – részlet)

Szentlászló néven 1437-ben említik első ízben a ma Bakonyszentlászlónak nevezett falut, melyet a hagyományok szerint Szent László király alapított. A török korban elnéptelenedett, majd német és magyar telepesek érkeztek, akik külön részre építkeztek. A két falu, Németszentlászló és Magyarszentlászló 1892-ben egyesült, s akkor kapta mai nevét. A vasút 1896-ban érkezett ide, ez indította meg az ipar fejlődését: a téglaégetés és a fafeldolgozás-erdőművelés fontos szerepet játszott és játszik a falu fejlődésében. Vinye és Porva között a sínek mellett egy kőoszlop emlékeztet a vasútépítőkre. Érdemes ide vonattal érkezni, Veszprém és Bakonyszentlászló között van Magyarország talán legszebb vasútvonala. Csodálatos tájakon vezet, hidakon, alagutakon halad át és úgy beépül a természetbe, hogy a fák ágai szinte behajolnak a vasúti kocsi ablakán.

A sok híresség és történelmi személyiség közül emlékezzünk meg az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb magyar költőjéről, Nagy Lászlóról. Azt mondják, hogy aki csak ismerte, annak a kedvesen mosolygó, ravaszkás tekintetű, megfontolt szavakkal szellemesen okos, gyakran szójátékos „Nagylaci" maradt az emlékezetében. Versei dallamosan hullámzóak, képekben gazdagok, megjelenik bennük a népmesevilág. Szorongató, komor gondolatokat fénypompás, képekben gazdag derűvel tudott közölni. Ámbár az elmúlt évtizedek egyik legjelentékenyebb költője volt, sohase múlt el belőle az a festő- és grafikusművész, aminek indult, és korai halála után hagyatékában festett és rajzolt képek tárlatra való tömege maradt. Képlátomásait magának vetette papírra, néha még vászonra is.

Irodalmi elismerésben soha nem volt hiánya. Háromszor is kapott József Attila-díjat, 1966-ban Kossuth-díjat. Egészsége azonban nem bírta sokáig. A halál gondolata, látomása, később félelme egyre többször jelenik meg mind szemléletesebben verseiben. Nem egy nagy költeménye (például: Jönnek a harangok értem vagy a Menyegző) haláltáncok képeit idézi.

A népi elnevezések adnak megfejtést a lacipecsenye szavunkra. A laci több vidéken edényt, mosogatásra alkalmas vagy vízmeregető edényt jelent, illetve lehet a neve domboldalba vágott, téglával kirakott nyári konyhának is. Itt, vagy a hasonló jelentésű lacikonyhában vagy a szabadban lévő lacikemencében sütik az igazi lacipecsenyét. Nem kell konyha a gyerekek által szívesen fogyasztott koronaakáchoz, mely lackó néven is ismert.

A névanalízis szerint a László név figyelmes, türelmes, ötletes és találékony személyiség kialakulását támogatja. A név viselői odafigyelnek a részletekre is. Szeretnek a szabadban dolgozni, mert a természet megnyugtató hatással van rájuk, és ilyenkor belső békét tapasztalnak meg, ami igen fontos számukra. A technikai dolgok érdeklik őket. Csendesek és figyelmesek, hagyományörzők, fontos számukra a biztonság. Inkább kipróbálnak, tesztelnek minden újdonságot, mielőtt alkalmaznák. Ha valaminek nekilátnak, azt szeretik zavartalanul befejezni. Jellemző rájuk, hogy rend és tisztaság veszi körül őket.

Becézés: Laci(ka), Lackó(ka), Lacó, Lacus, Laca, Lászlócska.

Névnapjukat a Lászlók február 27-én, május 4-én, június 27-én, augusztus 8-án vagy 28-án ünnepelhetik.

Források: Ladó–Bíró, Kálmán, www.kabalarians.com, Fercsik-Raátz, Szentek élete, mek.oszk.hu, mek.iif.hu vendegvaro.hu.