Tamás

A névanalízis szerint a Tamás név különösen érzékeny, álmodozó személyiséggel ajándékozza meg meg viselőit. Sikeresek lehetnek különféle művészeti ágakban. Mivel nem hajlandóak figyelembe venni gyakorlati és üzleti szempontokat, meglehet, hogy anyagi sikerek nem koronázzák a befektetett energiát. Sok mindent éreznek és érzékelnek, amit nem feltétlenül értenek. Előfordul, hogy mások gondolatai úgy befolyásolják őket, hogy észre sem veszik. Szívesen segítenek másokon.

Az iker jelentésű Tamás név nagyon régi, már a görög is az arameusból vette át. A héber eredetű bibliai név, a Teomo névből származik. Jelentése iker. A görögök Thomasz formában vették át, jelentése csodálatos.

Aquinói Szent Tamás (Roccasecca, 1226. – Fossanuova, 1274. március 7.) a nápolyi Aquinói grófok nemzetségéből származott. Már öt éves korában a közeli montecassinói bencés kolostorba adták nevelésre. A kor fölfogása szerint családja és háza fényét kellett volna növelnie, ha nem házasság útján, legalább, mint tekintélyes püspök, apát, bíboros, vagy mint pápa. A nemes ifjúnak azonban nem ilyesmi forgott a fejében.

A filozófus és teológus szenvedélyes érdeklődése Isten megismerésére irányult. Nemcsak a hit fényénél kereste Istent, hanem az értelem fényénél, azaz a filozófia eszközeivel is. Ezt a megismerést öt istenbizonyítékba foglalta össze, és bennük úgy következtet, hogy a világ úgy, amint van, nem jöhetett létre magától, a benne található rend és célszerűség egy természetfeletti értelmet követel.

Teológus volt: Isten ismerője. Végső bölcsességét és legmélyebb ismereteit a hitből merítette A hitnek és a tudásnak ez az egysége Tamás kérdésfeltevéseinek és válaszainak, értekezéseinek és imáinak a kulcsszava. Amit a görög bölcselők és az arabok, amit Szent Ágoston és a többi egyházatyák Istenről és a világról, a kegyelemről és a természetről mondtak, azt mind átfogta, átizzította és egységbe foglalta Tamás világos és mély szelleme.

Azt akarta, hogy az egész ember testestül-lelkestül táruljon ki Isten előtt. Ezért szembefordult azzal az egészségtelen, természetellenes aszkézissel, amely túlzó test-ellenességével a lelki és vallásos élet elkorcsosulásához és elnyomorodásához vezet.

Március 7-én a kora reggeli órákban meghalt a fossanuovai ciszterci kolostorban, Terracina közelében. XXII. János pápa 1323-ban avatta szentté, s még ebben az évben fölvették ünnepét a római naptárba. XIII. Leó 1880-ban minden katolikus tanító tevékenység védőszentjévé tette.

Becket Szent Tamás (London, 1118. december 21. – Canterbury, 1170. december 29.) szülei normannok voltak s Londonban telepedtek le. (A normannok körülbelül ötven évvel születése előtt hódították meg Angliát.) Egészen kisgyermek korában beadták a mertoni ágostonos kanonokok iskolájába, s mikor elég idős volt, Párizsba küldték tanulmányai folytatására. 1154-ben, harminchat esztendős korában lett II. Henrik király nagyon sikeres kancellára.

Személyes kapcsolatukban Henrik és Tamás egy szív és egy lélek lett: a kancellár teljesen magáénak érzett mindent, ami a királyt érte, a király viszont, szenvedélyes és uralkodó alkata ellenére, egyre inkább függött tőle. A pompa és nagyvonalúság, ahogyan Tamás élt, feltűnést keltett kortársai között.

Amikor Theobald püspök meghalt, Henrik úgy határozott, hogy Tamás lesz a canterburyi érsek. 1162. június 1-én pappá, a következő napon pedig püspökké szentelték. Az egész angliai püspöki karból egyetlen egy püspök tiltakozott a kancellár érseki székbe való emeltetése ellen: Gilbert Foliot. Foliot püspök tiltakozása volt annak a keresztútnak a kezdete, amelyet Tamás érseknek végig kellett járnia, ám ezt ekkor még nem tudhatta. 1170-ben történt, hogy a Franciaországban harcoló II. Henrik, féktelen dühében meggondolatlan parancsot adott: „Ki szabadít meg ettől a féktelen paptól"? Az uralkodó derék lovagjai azonnal tudták, hogy a „féktelen pap" ez esetben Becket Tamás, canterbury érsek, aki Henrik reformjainak útjában állt. A legkézenfekvőbb megoldás tehát az egyházi méltóság meggyilkolása volt.

Négy lovag II. Henrik parancsára végett vetett Beckett Tamás érsek dicsőséges pályafutásának. Azonnal elmentek és székesegyházában meggyilkolták az érseket. Az uralkodó ezt élete végég bánta, és többféle módon próbálta jóvátenni. Mezítláb zarándokolt Becket sírjához, és elszenvedte, hogy a szerzetesek megvesszőzzék, persze csupán képletesen, amely ha nem is volt testi fenyítés, de a királyi hatalom megalázását jelentette. Ettől a nemes gesztustól vezérelve VIII. Henrikig bezárólag minden valamirevaló angol király elzarándokolt Canterburybe. A zarándoklás kegyeletteljes hagyományának a több szempontból is jelentős uralkodó, VIII. Henrik vetett véget, aki miután szakított a Vatikánnal elrendelte Becket Tamás sírjának lerombolását.

Féner Tamás fotográfus, fotóriporter, fotóművész, lapszerkesztő, tanár, a hazai fotográfia egyik legmarkánsabb alakja. A fotóriport számos területén hozott újat: megfigyelő, elemző, kiemelő módszerével, képei a megjelenítés művészi erejével válnak erőteljessé.

1957-ben érettségizett a Madách Gimnáziumban, aztán elvégezte a MUOSZ Újságíró Iskolát. 1970-től 1990-ig a Fotóművészet szerkesztőbizottágának vezetője, majd felelős szerkesztője. 1957és 2003 között különböző lapok (Film Színház Muzsika, Képes 7, Népszava, Griff, Vasárnap, Népszabadság Magazin) képszerkesztője, 2004. óta nyugdíjasként az MTI szakmai tanácsadója.

Érdeklődésének középpontjában kezdetben a művészvilág, a balett állt. E témakörben készült legjobb fotói nem sztárképek, hanem a töprengő, erőt gyűjtő, vagy éppen kimerült alkotók drámai erejű portréi. Az 1970-es évek elejétől szociografikus, feltáró, analizáló sorozatokban gondolkodott, határozott társadalomjobbító szándékkal. Ezek a képei hozták meg számára az igazi ismertséget. A cigánytelepek életét dolgozta fel, majd egy bányászbrigád életét örökítette meg kamerájával. Munkamódszerét a belehelyezkedés, a kapcsolatok, viszonylatok kialakítása jellemezte. A képsorozat újat hozott a kortárs magyar fotográfiába, témaválasztásán, megközelítésén kívül szerkesztésmódjával is.

Soha addig ilyen intenzíven nem foglalkozott hazánkban a fotográfia elmélete a képsorok tartalmi és formai kérdéseivel, dramaturgiájával. Nemcsak szociografikus témáira, hanem a művészvilágot – különösen a balettet – ábrázoló képeire is jellemző az életteli ábrázolás, amelytől nem idegen az artisztikus megjelenítés. Témáinak átgondolt, egységekben, vagy inkább sorozatokban történő megfogalmazása iskolateremtő. Sokat foglalkozott a színek elméletével, kereste azt a színvilágot, amely alkatához, mondandójához, az általa használt technikához leginkább illik.

A budapesti zsidók életét a születéstől az elmúlásig, újévtől újévig nyomon követő nagy képsorozatát 1993-ban roppant óvintézkedések közepette, előbb betiltva, aztán megengedve állították ki a Néprajzi Múzeumban. 1984-től a tájkép, az urbánus emberben élő kép-táj kezdte érdekelni: az óbudai gázgyár lebontásáról, a Hortobágyról készült sorozataiban, végül utánzók tucatjait ihlette meg ferde horizonttal, szokatlan kivágásokkal operáló városképei Budapestről, Rómáról, és Berlinről.

Fotográfiai tevékenysége mellett jelentős a művészeti közéletben, a közösségért végzett munkája, az oktatás, képzés területén való tevékenysége. A Magyar Fotóművészek Szövetsége főtitkáraként a minőségi fotográfia színvonalának emeléséért, a fotónak, mint művészetnek a társadalom felé történő elfogadtatásáért tevékenykedett. Számos hazai és külföldi bemutatkozást szervezett, csoportos és történeti kiállításokat, amelyek a hazai fotográfia nemzetközi ismertségét, elismertetését célozták. Megalapította és segítette a Fiatalok Fotóművészeti Stúdióját, fáradozott a Magyar Fotográfiai Múzeum létrehozásáért, amely aztán később, mások által indítva, 1990-ben kezdte meg működését. Olvasottsága, műveltsége, tájékozottsága eltér a megszokottól. A MÚOSZ Újságíró Iskolában, az ELTE Kulturális Antropológia Tanszékén korszerű, mai tananyagot ad át hallgatóinak.

Kitüntetései: 1971-ben EFIAP, 1973-ban Balázs Béla-díj, 1984-ben Érdemes Művész, 1997-ben Budapestért emlékérem, 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, 2004-ben Magyar Zsidó Kultúráért-díj. (Copyright: Féner Tamás)

Érdi Tamás 1979. november 23-án született Budapesten. Koraszülöttként egy hibás inkubátor kezelés következtében elvesztette a látását. 5 éves korában kezdett zongorázni, zenei érdeklődésére hamarosan felfigyeltek. Két tanára, Becht Erika és Kollár Zsuzsa – a mai napig – egy úgy nevezett „strukturális" módszerrel tanítja, melynek során szinte újra komponáltatják vele a darabokat, aminek eredményeként számtalan zongoradarabot és 12 versenyművet tud zongorázni a látáshiány ellenére.

Nyolc éves, amikor először fellép a Pesti Vigadóban. 1993-ban, Moszkvában a Louis Braille Nemzetközi Zongoraverseny második helyezettje, majd 1995-ben, mint a korcsoport legfiatalabb versenyzője első helyezést ér el. 15 éves, amikor a Budapesti Tavaszi Fesztiválon Vásáry Tamás vezényletével eljátssza Mozart A-dúr zongoraversenyét, majd ugyanebben az évben, a d-moll zongoraversenyt, és a D-dur Koncertrondót.

1994-ben felveszik a Bécsi Zeneakadémiára, ahol Joó Imola tanítványa, majd karmestereinek ajánlására –, Rico Saccani, Uri Mayer, és Vásáry Tamás – Kanadában folytatja tanulmányait, ösztöndíjat kap a Torontói Royal Conservatory of Music Art Diploma Solo Programjára, – ahol Leon Fleisher, Jenny Regehr és Marc Durand tanítványa lesz – és ahol 2OO2-ben megszerzi művész diplomáját. 2002 óta rendszeresen részt vesz Rév Lívia zongoraművész párizsi mesterkurzusain.

A komoly tanulóévek mellett rendszeresen koncertezett a világ különböző pontjain. Szólóestek: Budapest, Kolozsvár, Bejrut, Kuvait, Bangkok, Buffalo, New York, Chicago, Toronto...

Fellépett az Izlandi Szimfonikusokkal, a Budapesti Filharmonikusokkal – Rico Saccani dirigálásával –, Chopin, Weber és Mozart zongoraversenyekkel. Mozart és Bach zongoraversenyeket játszott a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, a Solti Zenekarral, és a Weiner Szász Kamaraszimfonikusokkal, a Győri Szimfonikusokkal és a Vienna Mozart Orchestrával. A venezuelai Manuel Hernandez-Silva vezényletével, hatalmas sikert arat Floridában és a New York-i Lincoln Centerben, ahol több mint kétezer ember állva ünnepelte az ifjú zongoristát. Hasonló sikert aratott Torontóban, amikor a torontói szimfónikusokkal koncertezett.

A koncertsorozatokból született Mozart lemezeket Kanadában is kiadják, és nagy sikerrel terjesztik. 2OO3 januárjában jelent meg Schubert szóló CD-je, ami egy élő koncertfelvételen készült, 2004-ben pedig Chopin szóló CD-je.

Tamási nevű településünk régi központjában a Várhegy jelenti a város múltjának igazi bölcsőjét. A Miklósváron feltárt középső bronzkori edények, mértékegységek, római kori bronzszobrok (Magyarországon talán a legszebb Concordia Augusta ábrázolása, ma a Wosinsky múzeumban látható) is utalnak arra, hogy az elmúlt évezredekben kedvelt lakóhely volt a Várhegy.

Egy 1315-ben kelt oklevél említése szerint vár állt a hegyen, mely a Tamássyak (minden bizonnyal innen származik a település neve), majd a Héderváryak után Werbőczi István birtoka lett. A vár török kézen is volt, a Rákóczi-szabadságharc idején, 1708-ben Tamásit Béri Balogh Ádám védte katonáival, ezért később a császár parancsára felrobbantották. Köveiből épült a nagykocsma, a pincehelyi templom, valamint az új birtokos család, az Esterházyak miklósvári kastélya.

A névanalízis szerint a Tamás név különösen érzékeny, álmodozó személyiséggel ajándékozza meg meg viselőit. Sikeresek lehetnek különféle művészeti ágakban. Mivel nem hajlandók figyelembe venni gyakorlati és üzleti szempontokat, meglehet, hogy anyagi sikerek nem koronázzák a befektetett energiát. Sok mindent éreznek és érzékelnek, amit nem feltétlenül értenek. Előfordul, hogy mások gondolatai úgy befolyásolják őket, hogy észre sem veszik. Szívesen segítenek másokon.

Névnapjukat a Tamások január 28-án, március 7-én, június 22-én, július 3-án, 6-án, augusztus 25-én, szeptember 22-én, október 2-án, december 21-én vagy 29-én ünnepelhetik.

Források: Ladó-Bíró, Hajdú, Kálmán, www.kabalarians.com, fotoklikk.hu, erditamas.hu